Dagad a felhő, ontja nedűjét az ég,
vad szél tombol, facsarja, reccsen, tép.
Szomjazó föld nyeli, mint jó bort
a vágytengeri szerelem,
pusztulás csorog a rozsdamarta ereszen.
Kínok tengere hömpölyög minden esőköpenyen,
széthúzó erők feszülnek,
mint haragos égen a sötét színek.
Vijjogva bújik minden fészeklakó,
tócsákban áztatja magát az élet.
Képzelő erő most a mindenható!
Megváltást követel a természet rendje,
míg az eső lemossa tisztára a rosszat
a bűnt és a szennyet.
6 hozzászólás
Kedves Évike!
Remekül "összemostad" a természetet a való élettel.
Szeretettel gratulálok.
Ica
SZIA!
Ez nagyon jó! Remek képek a természetről, az életről. Gratulálok!!! üdv hundido
Szia Éva!
Jók a hasonlataid. Szép, természeti képbe rejtett metaforád elvezeti az olvasód a mindennapokba, a mába, a valós életbe. A kínok, a félelmeink megváltást követelnek.
A cím választás is meghatározó. Jó.
Szeretettel: Vox
Köszönöm Kata figyelmed mindig jólesik. Puszi. Éva
Köszönet hundido a látogatást. Üdv. Éva
Köszönöm Vox a méltatásod jólesett. A meglátosunk egyezik, érzékelted a mondanivalóm. üdv. Éva