Nekem föld,
Neked ég.
Nekem zöld,
Neked kék.
Csillag-könny,
Síri csend,
Szívem fönn,
Tied lent.
Egyedül:
Te és én
A bánat
Tengerén.
Nekem sikoly, mi
Neked nyugalom.
Nekem sírás, és
Égi fájdalom.
Csendes vívódás,
Hazug látomás.
Létem reménnyel teli,
Tied reménytelen.
Lelkem erővel teli,
Tied esélytelen.
Testem élő,
Tied halott.
Nekem mesélt ő,
Neked dalolt.
Ha bírna valaki
Isteni hatalmat,
Lélek és test felett
Teljes uralmat,
Én megkeresném,
S arra kérném:
Szánjon meg,
Vagy váltson meg. –
De míg honom föld,
S a tied ég,
A friss fű zöld,
Az ég vize kék…
Nem leszünk egymásé,
Míg e világ a világ.
De még eljön a mi időnk!
Szívem a messzibe így kiált.
11 hozzászólás
Időnként nekem döccent a ritmus (az én fülemnek), de összességében nagyon tetszett.
🙂 Köszönöm szépen. A ritmusdöccenés (:)) direkt van, az érzelmek rapszodikusságát jelenti. De még átnézem 1x, hátha tudok rajta simítani, mert az számít igazán, h a te füled mit hall.
A direkt ritmusdöccenésnek is “szabálya” van. “Én megkeresném” Ennek a szép versnek itt a vége. Innen kezdődik a Netelka által említett döcögés. “Én megkeresném, S arra kérném: Szánjon meg…” Ez próza. Tudom nehéz egy lendületet abbahagyni, de vagy abba kell hagyni, vagy ki kell szenvedni a folytatást. A gondolatból verset „ihleni”.
Vannak szabályok, de egy versnek van íve, tetőpontja és kerete is. Lehet hogy más betartja a szabályokat, de én uralom őket. A költészet ugyanis nem szabályokról szól. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat, kedves olvasó. Ha csupán addig a sorig tetszett is, én örülök, hogy valamit adhattam másnak.
Jaj Alkima! “Érted haragszo, nem miattad.” A szabályokat idézőjelben írtam, és Netelkának szólt!
Mpst viszont bántani foglak! Ha uralod a szabályokat, akkor betartod őket. A költészet valóban nem erről szól.
Ennyi, engedelmeddel!
Bocsánat: haragszom. Lemaradt egy m-betű!
Az m betű hiányát megbocsátom 😀
Félreértettem a szándékodat, én tartozom bocsánatkéréssel.
Nagyon tetszik ez a vers és az én szerény véleményem hogy tudsz te még többet is kihozni magadbol,,rajta hát és csak igy tovább.
A költészet bizony szabályokról szól.
Még a szabálytalannak mondott versben is kell lenni (minimum) ritmusnak – ami ugye már egyfajta szabályosság.
Teljesen igaza van Olvasónak – a szabályok uralása, azoknak indokolt használata (vagy épp elhagyása) teheti a versecskét Verssé (persze ehhez több dolog is kell).
Rendszerint azok óckodnak a szabályoktól, akik nem ismerik azokat.
Mindez a versedtől független.
Ó jaj…Bár ne ismerném ezt az érzést! De a vers nagyon szép, gratulálok!
Nagyon szép vers, engem magával ragadott. Jó a ritmusa, még ha közben váltottál is. Más versedet még nem olvastam, de ha mindegyik legalább ennyire nagy hatással lesz rám, akkor itt az ideje tovább olvasgatnom. :))