Még hogy költő vagy!… Ne röhögtess!
A vers, mit írsz, közhely az összes;
Közhely meg sablon, zagyva szó csak,
Nevezheted bár szépnek, jónak.
Évente új kötetet adsz ki,
És úgy haknizol, mint Aradszky:
Táborokat jársz, irodalmit,
Kilóra gyártasz közben talmit.
Lovag vagy, kultúránk lovagja,
Ilyen-olyan szövetség tagja,
Oklevél-, éremgyűjteményed
Már szétfeszíti lassan széfed.
Nem tudsz még helyesen sem írni,
Csak krokodilkönnyeket sírni.
A vessződ, pontod soha nincsen
Jó helyen, és ez még nem minden;
A rímeid is olyan bénák,
Elárulják, nincs hozzá vénád,
Hogy verset írj, s mert füled sincsen,
Előadnod is kár szerintem!
Hogy ilyenek labdába rúgnak,
Mint te, sajnálni nagyon tudlak;
Tapsoltatod a közönséget,
Hogy vállukon vigyenek téged.
Nem restellsz pénzért kilincselni,
Selejtjeidhez szponzort lelni,
Ennyi papírt firkálni össze,
Hogy neved majd dicsfény fürössze.
Több szót már rólad nem is ejtek,
Mert lázadnak bennem a sejtek,
Hogy ennyit is elpazaroltam,
De költő, hasonló, ma sok van!
* * * * *
3 hozzászólás
Kedves Dávid!
Elgondolkodtatott, ki ihlette vajon írásodat…
De találó vers. Tetszik!
Szeretettel: gleam
…jól sikerült "Kifakadás" 🙂
gleam, örülök, hogy olvastál, és tetszett is…
Valóban, itt nem egy valakiről van szó, de mindenkiről, aki csak azért tartja költőnek magát, mert igen termelékeny, és elhiszi a rajongóinak, hogy ő már-már klasszikus. Irodalmi körök gyakran úgy próbálnak megnyerni egyeseket a saját dolgaik kiadására náluk drága pénzen, hogy felmagasztalják őket, és rendszeresen oklevelekkel veszik le lábukról. Na, aztán ezekre az oklevelekre hivatkoznak folyvást, mint tehetségük kétségbevonhatatlan bizonyítékaira… Ma már Dunát lehet rekeszteni ilyen botcsinálta költőkkel… Magam sem tartom annak magam, én csak egy szerény kis rímszerész vagyok!
Köszönöm szíves érdeklődésed!
Dávid :))