A Tavasz mától kezdődött,
Mától, mikor megjelentél.
Eddig csak a fagy érződött,
De most végre eltűnt a Tél.
Gúzsbakötő betonkockák
Szavadra pattantak széjjel
Lelkem kihúzhatta magát,
Soha többé ne engedj el!
Tavasz
Szerző: SzilviSzerző: Szilvi
4 hozzászólás
Kedves Szilvi!
Ügyes próbálkozás a versed. Egyetlen dologba szeretnék csak belekötni, s ez a rímeltetés. A ragrím nem szerencsés rím. Néha-néha elmegy, de egy egész versen át rímeltetni ragrímekkel az már nem szerencsés. Hegedűs Géza A költői mesterség című könyvét ajánlom olvasásra.
Biztos, hogy van benned több is. Tanuld meg kihozni magadból!
Köszönöm, hogy olvashattam. Várom a többi versedet is. Hajrá!
Üdvözlettel: Tamás
Kedves Tamás!
Eddig csak az asztalfióknak irogattam..:)
Építő kritikád abszolút helytálló és nagyon köszönöm.
Ezt a verset én is kicsit esetlennek éreztem, ezért nem publikus ezen műnél a véleménynyilvánítás:)
Ismerőseim közül többen bátorítottak, hogy verseimet ne hagyjam a fiók fogságában, bár ahogy műveiteket olvastam egyre nehezebbnek tűnt a szelektálás, hogy vajon melyiket “merjem” feltenni ide.
A kritikát és a bátorítást is nagyon köszönöm!
Gondolatilag nagyon szép vers, közel áll hozzám. Nekem kicsit sok benne a ragrím, vagyis a rímeken érdemes lenne még dolgozni – megérné ez a vers.
Kedves Szilvi!
Jó éppen, de ez a sor."Lelkem kihúzhatta magát,Soha többé ne engedj el!
Valahogy nem passzol egymáshoz. Meg én ezt nem értem. ."Lelkem kihúzhatta magát.
A fiókot ki lehet húzni, de a lelket hogyan. Én nem tudom. Nekem idegen.
Ági