A föld fölé magasodó kereszt
büszkén áll a hegy ősi porában,
csontok, bűnök, letűnt korok felett
bont virágot fekete magánya.
Rajta senki nincs ott megfeszítve,
az emberiség helyére nem áll
többé senki, megváltó, vagy Isten…
Nem lesz e térben több kereszthalál.
A hegy felett a nap lomhán lebeg.
Narancssárga korongja reszketeg
fényt hint, míg az égről kábán leszáll.
Az utolsó sugárban fekete,
mindenen átpillantó sziluett-
ként villan a kereszt. Leszáll az éj.
2 hozzászólás
hát a véleményem azért leírom:
“az emberiség helyére nem áll
többé senki, megváltó, vagy Isten…” Jézus Krisztus sem az emberiség helyére állt, hanem az emberiség mellé
“Nem lesz e térben több kereszthalál.” Ez a sor úgy értelmezhető, hogy nem lesz több mártírhalál, ami szerintem – ilyen háborús feszültségben – nem biztos, hogy igaz.
“térben” szó hangulata elég tudományos ehez a vershez
A harmadik strófa nagyon tetszett, abban érzem igazán a zeneiséget.
A “térben” szó tényleg zavaró kicsit ebben a közegben.
A gondolatmeneted tetszik, jól megfogalmazod az ember problémáját. Van benned egyfajta a romantikára hajazó szemlélet, csak a menekülést nem érezni – és ez jó.