Kedves Gyula!
Én még "morák" haikut nem írtam. De ezek után majd megpróbálom én is. Az itt olvasottak közül a második telitalálat! Az utolsónál a "harákkulum" kifejezést sosem hallottam de majd utána nézek! Üdvözöllek itt a Napvilágon!
szeretettel-panka
Kedves panka!
Én is csak pár napja okosítottam ki magam valamennyire! Egyes számban "mora" az időegység neve. A japán nyelvben még olyan nyalánkságok is vannak, hogy pl. a szó végi "n" külön (rövid, vagyis 1 értékű) morának számít…
A "harákulum" szót én találtam ki a "harákolás" és az "orákulum" összeházasításából. Bocs! Remélem, így már összeáll a kép! 😉 Részben saját hajlamom vezet néha szóalkotásra, itt pedig az is, hogy nagyon kevés szó fér el egy ilyen haikuban, jobb híján csalok 🙂
Köszönöm a kedves fogadtatást!
Üdv.:
Gyula
én is kísérleteztem morákkal még 2007-ben:-) Azt hiszem, hogy nem lehet túlzásba vinni, de…:-), a szabályokra halványan emlékszem, mintha egy rövid szótag: 1 mora,
egy hosszú szótag: 2 mora.
Kedves mesako,
Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a kísérlettel.
Igen, a szabályrendszer így kezdődik, de az is hosszú mora, ahol a rövid magánhangzót két mássalhangzó követi. Ezt olvastam is pár helyen, de van még egy kiegészítés, amire csak a példákból következtetek – a Tiédből is ("-boly", "-let"): ha a sor végi morában rövid magánhangzó és egy mássalhangzó van, az is hosszú.
Köszi a gyöngyszemet!
Üdv.:
Gyula
Eddig nem ismertem a szótagok hosszúsága alapján megalkotott haikut. Így most utánaolvastam kicsit. Valóban jól megoldottad, ügyes!
Gratulálok, további sikeres írást kívánok!
Kedves Zsóka!
Köszönöm a biztatást. Alighanem fogok még néhányat készíteni, a rövid forma erre csábít, azt mondja, "engem szinte véletlenül is lehet költeni" 🙂
Gy.
Hajjaj, bajban vagyok, ha magyaráznom kell! Imént írtam, hogy miből lett a szó. Az orákulum olyan személy vagy hely (szentély), aki/amely a jövőt felfedve utat mutat. De a versben egy szó szerinti út szerepel – képzelj el egy koszos, forgalmas, városi utat, amely nedv-es. Ez utóbbi jelenség sűrűn elhelyezkedő entitásai legfeljebb csak MEGvezetni (hátráltatni) tudnak, amikor beléjük lépsz…
Reméltem, hogy az "út" és a "vezet" szavak majd mindenkinél rávilágítanak az "orákulumra", a "nedv" pedig a "harákolásra", mint a "harákulum" "őseire". Nálad csak félsikert értem el 🙂
Köszönöm a hsz-t!
Gyula
Kedves Gyula!
Érdekesek, tetszenek 🙂
A kérdésed jogos a morákkal kapcsolatban, és elgondolkodtató… Igaz azonban, hogy ami az egyik nyelvben (kultúrában) megvalósítható, az a másikban nem igazán… A dolgok lényegének azonban változatlanoknak kell lenniük… 🙂
Sokan, sokat filozofáltak már a haikuval kapcsolatban… Nekem is van közel száz haikum valahol a gépemben 🙂 de én is szótagra mérem a 17-et… és szeretem a modern nyugati haikukat is.
Itt olvashatsz a témáról bőven, sokat: http://terebess.hu/haiku/index.html
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Köszönöm az elismerést és a linket.
Rögtön belenéztem Terebess Basó fordításaiba, hát… találtam néhány elég rendhagyó darabot is:
őszi szél
a tolóajtó résén
besipít
m: 5-12-4
sz: 3-7-3
peónia
porzói közül bús méh
kászálódik ki
m: 5-11-9
sz: 4-7-5
noha nincsen
savanyító bödönöm
zamatos az ősz
m: 6-9-6
sz: 4-7-5
Kezdem úgy érezni magam, mint a buddhista koanban a tanítvány, akitől a mester azt kérte, mutassa meg neki a szőlőt… (és persze nem sikerült; Popper Péternél olvastam valahol…)
Üdv.: Gyula
Tetszettek, leginkább az ötletessége, humora, képei miatt (a tartalom "haikussága" némileg sérül, de itt ne vedd komolyan a megjegyzésem, ez az én rigiditásom 🙂 ). A morás megoldás komoly feladat, tetszett a megoldása, összességében ügyesen oldottad meg technikai szempontból is. Örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves aLéb! Örülök, hogy tetszettek. Köszönöm a kritikát; érdekelnek ám a részletek is, ha volna egy kis időd megosztani, hogy mit szűrtél le a haiku tartalmi elvárásaival kapcsolatban! Vagy ha mutatnál példákat (akár sajátot), amelyekből tanulhatok… Még messze nem látok tisztán!
Üdv.: Gyula
U.i.: Az vajon észrevehető, hogy a cím is haiku szerkezetű? 🙂
Szia Gyula!
Saját haikum ha összesen öt van :-)… Egyben biztos lehetsz, haikut helyesen megírni nem az én iránymutatásaim szerint fogsz :-)). (nekem olyan, mintha a tanka öt sorát sűrítted vona itt egyiknél-másiknál háromba) Egyébként a megoldásnál neked van igazad, a moraszám volt az alapvetően meghatározó, a szótagszám helyi jellegzetesség, de ez ugye formai, nem pedig tartalmi elem :-).
Azt nem vettem le, hogy a cím haiku szerkezetű, de így, hogy felhívtad a figyelmem, látom, a nyelvi leleményessége jobban megfogott, mint hogy számoljak :-).
üdv: aLéb
Kedves aLéb!
Köszi; ha sűrítésnek tűnik, azt dicséretnek veszem 🙂
A tankát viszon korábban nem kutattam. Mos azt látom, eredetileg gyakran a szerelem volt a téma, illetve az arisztokrácia művelte (mármint a tankát), aki pedig irtózott a groteszk képektől. Háát… viszont az igaz, hogy a metaforák/allegóriák fonalát igyekszem fölvenni…
Köszönöm, hogy olvastál 🙂
Gyula
Kedves medve!
Köszi a kritikát. Igen, a kontextus fontos. Egy ilyen rövid formánál (pláne, ha morákkal számolok), hasznos trükk építeni a közönség előismereteire. Ez persze nem mindig adott, valamint térben vagy időben távolodva kopik… Minél rövidebb vagy minél távolibb egy vers, annál több műelemzést kell hozzáolvasni, hogy az ember elhihesse, hogy talán érti az üzenet lényegét.
Ha valaki nem látott sok összeköpdösött járdát, vagy nem hallott még antik mitológiáról, de még a Mátrix c. filmet sem látta, annak könnyen halandzsa maradhat a "Nedves út…"
A "Toronyház…" is eléggé korhoz kötött. Az első haiku-szerzők nem nagyon értenék. Ma viszont a természet helyett sokaknak ilyen műtárgyakat kell nap mint nap bámulnia – az visszhangozhat, ami megadatott: a hiányérzet…
Üdv.: Gyula
16 hozzászólás
Kedves Gyula!
Én még "morák" haikut nem írtam. De ezek után majd megpróbálom én is. Az itt olvasottak közül a második telitalálat! Az utolsónál a "harákkulum" kifejezést sosem hallottam de majd utána nézek! Üdvözöllek itt a Napvilágon!
szeretettel-panka
Kedves panka!
Én is csak pár napja okosítottam ki magam valamennyire! Egyes számban "mora" az időegység neve. A japán nyelvben még olyan nyalánkságok is vannak, hogy pl. a szó végi "n" külön (rövid, vagyis 1 értékű) morának számít…
A "harákulum" szót én találtam ki a "harákolás" és az "orákulum" összeházasításából. Bocs! Remélem, így már összeáll a kép! 😉 Részben saját hajlamom vezet néha szóalkotásra, itt pedig az is, hogy nagyon kevés szó fér el egy ilyen haikuban, jobb híján csalok 🙂
Köszönöm a kedves fogadtatást!
Üdv.:
Gyula
Frappánsak! A 2-ik a kedvencem 😀
én is kísérleteztem morákkal még 2007-ben:-) Azt hiszem, hogy nem lehet túlzásba vinni, de…:-), a szabályokra halványan emlékszem, mintha egy rövid szótag: 1 mora,
egy hosszú szótag: 2 mora.
az egyik gyöngyszemem:-)
Hangyaboly
megsokasodó
bölcselet.
Szeretettel
mesako
Kedves mesako,
Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a kísérlettel.
Igen, a szabályrendszer így kezdődik, de az is hosszú mora, ahol a rövid magánhangzót két mássalhangzó követi. Ezt olvastam is pár helyen, de van még egy kiegészítés, amire csak a példákból következtetek – a Tiédből is ("-boly", "-let"): ha a sor végi morában rövid magánhangzó és egy mássalhangzó van, az is hosszú.
Köszi a gyöngyszemet!
Üdv.:
Gyula
Kedves Gyula!
Eddig nem ismertem a szótagok hosszúsága alapján megalkotott haikut. Így most utánaolvastam kicsit. Valóban jól megoldottad, ügyes!
Gratulálok, további sikeres írást kívánok!
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm a biztatást. Alighanem fogok még néhányat készíteni, a rövid forma erre csábít, azt mondja, "engem szinte véletlenül is lehet költeni" 🙂
Gy.
Szia!
Szerintem mind igen ötletes. A harákulum az ami "feljön"? Ha igen, akkor hogy vezet meg? Ha nem, akkor pedig ezt az egyet nem értem.
Amúgy grat.
Gy.
Hajjaj, bajban vagyok, ha magyaráznom kell! Imént írtam, hogy miből lett a szó. Az orákulum olyan személy vagy hely (szentély), aki/amely a jövőt felfedve utat mutat. De a versben egy szó szerinti út szerepel – képzelj el egy koszos, forgalmas, városi utat, amely nedv-es. Ez utóbbi jelenség sűrűn elhelyezkedő entitásai legfeljebb csak MEGvezetni (hátráltatni) tudnak, amikor beléjük lépsz…
Reméltem, hogy az "út" és a "vezet" szavak majd mindenkinél rávilágítanak az "orákulumra", a "nedv" pedig a "harákolásra", mint a "harákulum" "őseire". Nálad csak félsikert értem el 🙂
Köszönöm a hsz-t!
Gyula
Kedves Gyula!
Érdekesek, tetszenek 🙂
A kérdésed jogos a morákkal kapcsolatban, és elgondolkodtató… Igaz azonban, hogy ami az egyik nyelvben (kultúrában) megvalósítható, az a másikban nem igazán… A dolgok lényegének azonban változatlanoknak kell lenniük… 🙂
Sokan, sokat filozofáltak már a haikuval kapcsolatban… Nekem is van közel száz haikum valahol a gépemben 🙂 de én is szótagra mérem a 17-et… és szeretem a modern nyugati haikukat is.
Itt olvashatsz a témáról bőven, sokat: http://terebess.hu/haiku/index.html
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Köszönöm az elismerést és a linket.
Rögtön belenéztem Terebess Basó fordításaiba, hát… találtam néhány elég rendhagyó darabot is:
őszi szél
a tolóajtó résén
besipít
m: 5-12-4
sz: 3-7-3
peónia
porzói közül bús méh
kászálódik ki
m: 5-11-9
sz: 4-7-5
noha nincsen
savanyító bödönöm
zamatos az ősz
m: 6-9-6
sz: 4-7-5
Kezdem úgy érezni magam, mint a buddhista koanban a tanítvány, akitől a mester azt kérte, mutassa meg neki a szőlőt… (és persze nem sikerült; Popper Péternél olvastam valahol…)
Üdv.: Gyula
Tetszettek, leginkább az ötletessége, humora, képei miatt (a tartalom "haikussága" némileg sérül, de itt ne vedd komolyan a megjegyzésem, ez az én rigiditásom 🙂 ). A morás megoldás komoly feladat, tetszett a megoldása, összességében ügyesen oldottad meg technikai szempontból is. Örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves aLéb! Örülök, hogy tetszettek. Köszönöm a kritikát; érdekelnek ám a részletek is, ha volna egy kis időd megosztani, hogy mit szűrtél le a haiku tartalmi elvárásaival kapcsolatban! Vagy ha mutatnál példákat (akár sajátot), amelyekből tanulhatok… Még messze nem látok tisztán!
Üdv.: Gyula
U.i.: Az vajon észrevehető, hogy a cím is haiku szerkezetű? 🙂
Szia Gyula!
Saját haikum ha összesen öt van :-)… Egyben biztos lehetsz, haikut helyesen megírni nem az én iránymutatásaim szerint fogsz :-)). (nekem olyan, mintha a tanka öt sorát sűrítted vona itt egyiknél-másiknál háromba) Egyébként a megoldásnál neked van igazad, a moraszám volt az alapvetően meghatározó, a szótagszám helyi jellegzetesség, de ez ugye formai, nem pedig tartalmi elem :-).
Azt nem vettem le, hogy a cím haiku szerkezetű, de így, hogy felhívtad a figyelmem, látom, a nyelvi leleményessége jobban megfogott, mint hogy számoljak :-).
üdv: aLéb
Kedves aLéb!
Köszi; ha sűrítésnek tűnik, azt dicséretnek veszem 🙂
A tankát viszon korábban nem kutattam. Mos azt látom, eredetileg gyakran a szerelem volt a téma, illetve az arisztokrácia művelte (mármint a tankát), aki pedig irtózott a groteszk képektől. Háát… viszont az igaz, hogy a metaforák/allegóriák fonalát igyekszem fölvenni…
Köszönöm, hogy olvastál 🙂
Gyula
Kedves Gyula!
Magam is próbálkozom haikukkal, de ez a mora-rendszer nekem túl labilis – egyelőre a szótagolás menedékébe húzódom…
Két dolog tetszett: 1) "haikurászok" – elmés 🙂
2) a második versszak jó humorú, kár, hogy nem én írtam 😀
Azonban nem éreztem igazán haikunak ezeket a műveket… inkább hiányérzetet, mint visszhangot keltettek bennem a fenti sorok.
A "harákulum" meg frappáns szóalkotás, de valószínűleg azért nem esik le, mert túl rövid a szövegkörnyezet ahhoz, hogy asszociálni tudjon az ember.
Köszönöm, hogy olvashattalak! További jó alkotást!
üdv: medve
Kedves medve!
Köszi a kritikát. Igen, a kontextus fontos. Egy ilyen rövid formánál (pláne, ha morákkal számolok), hasznos trükk építeni a közönség előismereteire. Ez persze nem mindig adott, valamint térben vagy időben távolodva kopik… Minél rövidebb vagy minél távolibb egy vers, annál több műelemzést kell hozzáolvasni, hogy az ember elhihesse, hogy talán érti az üzenet lényegét.
Ha valaki nem látott sok összeköpdösött járdát, vagy nem hallott még antik mitológiáról, de még a Mátrix c. filmet sem látta, annak könnyen halandzsa maradhat a "Nedves út…"
A "Toronyház…" is eléggé korhoz kötött. Az első haiku-szerzők nem nagyon értenék. Ma viszont a természet helyett sokaknak ilyen műtárgyakat kell nap mint nap bámulnia – az visszhangozhat, ami megadatott: a hiányérzet…
Üdv.: Gyula