Browsing: halál

Ültem az ágya mellett, a halálra vált arcát nézve, a kezét fogva, és próbáltam semmire sem gondolni.

Tegnap betoppant hozzám a Halál. Arra eszméltem, hogy valaki áll az ajtóban, árgus szemekkel…

Olajat loccsantottunk a tűzre, az pedig lángol, feldúltan lobog. És mi, balga öntudatban valljuk, hogy fegyverropogásra riadó reggeleink még mindig…

Milyen szép ma a reggel… őszi eső csepegtet új álmokat, színes levelek hullanak, egymáshoz bújnak a fák alatt – megfáradtak,…

A temető legszélső parcellájában új hant emelkedett Jenő bácsi feleségének sírja mellé. Még látszottak az ásónyomok a homokos földből frissiben kialakított ágyáson, amelynek tetején egyetlen koszorú árválkodott.

Azt mondják, csúf az este, az elmúlás tükörképe. Lehangoló, sötét, ismét egy nappal öregebbek lettünk, fogy az idő, egyszer csak…

Gyönyörű álomból ébredt. Azt álmodta, hogy nem fáj semmije. Úgy érezte, talán mosolyog is most, hogy kinyitotta a szemét. Vagy inkább rányitotta egy újabb átkozott, reménytelen napra.

Éjjel fél három. Gaztól burjánzó sírkertet járok, holt költők viasz szobrai magasodnak fölém, kísértetkánon szólít a mélybe, depresszív szavakat sugdosnak,…

Vértemen áthatoló repeszért ima szól. Ahogy élem életem, állam alatt ér fakad, éled a vég. Kincseket, életet, éveket és agyat…

Anyag vagyok, szél, víz, föld és szénatom. Lassan az idő bekerít, befog. Elmém tele fáradt vírusokkal. Fogy a tárhelyem, lassulok. Már nem érdekelnek franciák, hunok, sem Nílusukkal ó-egyiptomiak.