Browsing: műfordítás
Csipszi lovag várán mellvéd, testén teljes vért, mely megvéd. Lenti zörgést szűrt…
Valamikor réges-régen, a világnak kezdetén, minden állat békességben éldegélt a földtekén.
Ha végre lemegy a Nap, vele gondja elapad. Ha aludni indulok, vigyáznak az angyalok.
Sorsjegyeidből, szerencse, Egyet választok csak ki, Aranyat? Rózsát helyette…
Nem csupán a férfi képes Mindent tenni a honért, A nemzet és haza üdve Nem követel egyre vért…
Mint legutóbb, csak egy villanás, feltorlódva lankák, házak, ringnak ég darabkák…
Egv-két napig vagy még közöttünk, Egy-két rövid napig csupán, Egy-két napot ha tűnni látunk…
Emlékszel a nagy elefántra, vén, öreg nénikéknek bátyja, s nagy habtestét hintázva…
Van ott egy emlékcsarnok a boldog földeken, falai márványtiszták, s ott gazdagság terem.
Jer idegenbe, keressünk egy kunyhót, Kicsinyke kunyhót, szalmafödelest. Te végy kapát…