Browsing: szonett
Tudod, nehéz igába húzni sorsot, hol busong a múlt, a toll is elkopik, s ha vén időm pohárba tölt egy…
Újra megszületni minden hajnalon, ha bús derűvel ébredek dalára; dacos diákhadam mosolyra vár ma, mert az iskolám is édes otthonom.…
Már sötét az éj, csorogna csillagom dalán a messzeség… karcos árnyaid remegve újra élem. Álomba ring szavad, szitál a fény……
Bűnös nappalok éjszakákat írnak, hajnalok hasítják sajgó sejtjeim – valódi végtelen. Álmokat sír ma általa végzetem, ne hagyj odakinn. Csak…
Néha megtalál az Út, de ködbe vész, és homályba ránt az élet alkonya. Vasfogán időmnek átkozott nehéz napok sorolnak; Ámor…
Szakadt a dallam egy kopott gitáron, árva húrokon varázsa visszaint. Fáj a fán magánya, hallgatom megint… mámora mámban csak távoli…
Odakünn mindenhol hó-borított táj, faágakon jégcsapok csillogása, derült ég ragyog hófehér határra, a fákra meleg napsugár csókja vár. Sötét nappalok…
Szirmokért cserébe őrzöm álmodat, bánatod bajára mézet dúdolok, s míg csitítanak virágos illatok, ájuló szemedben él az áradat. Hűs tenyérbe…
Apám szemére ráborult az álom, eltakarta rég-riadt tekintetét. Sóhaján lopózom, s talán tört kezét simítanám, de már sosem találom. Kortalan…
(Iker-szonett) 1. Ünnepre szólít a harang e napon a téli tájra néma csend borul. A díszbe öltözött hívők serege hálatelt…