Browsing: szonett
A végtelenben ki az, ki hinni tud!? Amit betölt az öröklét egymaga, hol sóhajok vesznek el századokba, s az idő…
Röpke perc az élet, mint egy pillanat, ami tovaszáll túl a múltnak ködén, sóhajnyi rész az időn, mi elszalad. Óh,…
Érti-e szíved a lombhozó tavasz, amikor álmodik csendjén a remény szelíd hangja, s mint valami tünemény száll messze tova a…
1. Miként friss falat kenyér a létnek, Úgy kellesz, Édi, oly nagyon, csak Te! Veled életem új gyönyörré éled, Ha…
"A szeretetben nincs félelem, ugyanis a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem akadályoz minket. Valóban, aki fél, nem…
"Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek:…
A kerti bútoron csalóka fények, fejed fölött aranyba ring a messze, egy új tavaszba hív pacsirtaének, s a nap simítja…
Van, hogy minden megfagy, mint téli tető, mert jön a nagy hazug, a nagy hitető. Azt mondja, hogy félj, mert…
Minden pillanat, mi szüli az időt, átszüremlik oly tisztán most előttem, hol mindenekké lett százados ködök intelmei szállnak ott fönn…
Hol van manapság egy békés sziget, nyugalom hona, szép álomvilág? Fölé emelnek megszentelt imák, s szárnyakat kaphat, ki szívből szeret.…