A fészer sarkában öreg láda ül.
Fedelét nyitva várom, hogy belül
mit rejthet, bár sejtem, mégis izgalom
fog el hogy mélyét láthatom.
Száját kitátó, némán suttogó
csőfogó, – idétlen alkatú,
összeszorított pofájú satu,
munkába rokkant kalapácsok,
egy véső, amely acélba vásott,
fűrészlap, régen fémbe szelő,
egy fényesre kopott vén reszelő,
egy tégely, amelyre én írtam,
ebben jó gépzsír van,
s habár az egyik szétesett,
itt van még két ecset…
egy fényes nyárból a rozsdálló őszé lett
jövőbe emelő menetmetszőkészlet,
egy ár, egy rajztű, kopott vágótárcsa,
egy tasakban valami fém forgácsa,
sokféle villáskulcs, öttől negyvenig
(években mérve mily gyorsan eltelik)
Kerítéshuzal-feszítő szerkezet,
hasznos lehet még, ha én már nem leszek.
Suttog a vas: hallod? Sose halsz meg…
Megértőn csörren egy fémdoboz huzalszeg,
s rám hunyorít egy szétgyötört síndarab
(talán így, hogy egy kacatba írtalak)
és legvégül
egy fém fül,
fiókzár kulcs nélkül..
Halkan visszazárom.
Vigye az enyészet.
Hagyom az egészet.
18 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszett a téma! 🙂
Nem hiszem, hogy sok vers szól ezekről a dolgokról!
Ötletes a vers lezárása is! 🙂
Gratulálok, Gyömbér
Tetszik a versed!:) Tetszik, ahogy minden tárgyhoz van valami szavad, gondolatod, elfilozofálgatsz pakolászás közben:) Én mániákus gyüjtögető vagyok, és már majdnem sikítottam: ” Ki ne dobd!!!”
szia!
kifejezetten eredeti téma, szellemes megvalósításban.
élvezet volt olvasni
az jutott eszembe róla, hogy akár az életünket is
mintázhatja ez a “leltár”!
grat. leslie
Itt is köszönöm a törődéseteket.
aLéb
Nagyon tetszik! A hétköznapi tárgyakat ilyen egységbe foglalni! Olyan, mint a mi kamránk. 🙂 Köszi, Poppy
Hu ez nagyon jó volt:)Szerintem ilyen öreg ,,ládája”majd mindenkinek van:)De nagyon jól megírtad!Jó volt olvasni!
Szeretettel:Kriszti
Ez nagyon jó! Ilyen verset még nem olvastam!
Köszönöm hogy elolvastatok és véleményeztetek!
aLéb
…..:)nagyon ötletes a téma!!!:):):)…és hajlékonyan gördülnek a sorok:)…üdv…doratea
Szia. Ez tényleg remek!!!! Nagyon eredeti és egyedi, mind az ötlet, mind a kivitelezés, csak gratulálni tudok hozzá!!!! Élő példája annak, hogy a szépség igenis tág fogalom. Nagyon sok ihletet kívánok!!!!!!
üdv,eszkimo.
Szia!
Nem is gondoltam még arra, hogy szerszámokról (és hasonlókról:)) írjak verset… 🙂
Tényleg egyedi, és nagyon jó ötlet.
Tetszenek a rímek, nagyon jól “hangzik” az egész vers.
A “Száját kitátó, némán suttogó csőfogó”-t, és az “idétlen alkatú,
összeszorított pofájú satu”-t, ha magam elé képzelem, valóban így néznek ki. Ha legközelebb – ha nem is egy “öreg”, de – szerszámosláda közelébe kerülök, a versed fog eszembe jutni. 🙂
Nagyon tetszik.
Szia aLéb, te a semmiről is csodálatos verset tudnál írni. Ez is olyan szép, mint a többi, csak a témája különleges. Gratulálok: Colhicum
Tényleg mosolyogva olvastalak, nagyon megtaláltad a szavakat, nagyon jó..
sokféle villáskulcs, öttől negyvenig
(években mérve mily gyorsan eltelik)..ez király!
Nos..csak grati megy…csodajó!!!!
Nagyon jó! Fémes csillogása van a versednek, a tartalom egyedi, a stílus kiváló:)
Gratulálok, nagyon tetszett!:)
Köszönöm, slepwell!
aLéb
Ne féljen a vas a láda mélyén!
Talán elviszi őt az enyészet
hamarább, mint akit a hétvégén
a lusta természet hevenyészett?
😉
Köszönöm, hogy itt jártál, Gyula :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Kiváló!!!
Üdvözlettel: pusztai