Gergő a dodzsemmel ment vagy hat kört
Józsi már akkor is egy büfét keresett
az öcsém félt az elvarázsolt kastélyban
viszont a hordóban csak ő nem esett hasra
Boros Zoli nem ült fel a hullámvasútra
félt hogy összerókáz mindent
Bükki Lajcsi a repülőgépben vert tanyát
Eszter akkor már melltartót hordott
de még be-beszállt öt forintért horgászni
Szonja rövidre nyírt hajjal célba lőtt
és nyereményként mindig
egy autót választott
én pedig az óriáskeréken is
csak elmélkedtem
ezek voltunk mi
nyolc kölyök Újhegyről
és ezen a nyáron
a kerti tábortűznél
megesküdtünk hogy
nem hagyjuk el egymást
míg a halál el nem választ
a halálra eddig
nem lehet panasz
az ÉLET zavart minket szanaszét
12 hozzászólás
Mint általában minden nagy galerit. Én is átéltem ezt. Mi is megesküdtünk. És a legjobb barátom most szintén Németországban van. Néha ír. Jönni már nem jön.
Szia: én
(Tetszik, ahogy írsz. Lendület, humor, kifejezőkészség. Kell-e más?)
Köszönöm. Örülök, hogy tetszett! Én még hazajövök néha-néha – igaz nem hozzájuk… 🙂
Szia!
Szia!
A címben említett ógörög mondást én is ismerem, és mennyire igaz az élet dolgaira.
Egy hasonló, távolkeleti bölcstől származó filozófiai eszmefuttatással válaszolnék, mivel ezt mintha már hallottam volna valahol. Tehát: de-zsá-vü.
🙂
Igen a társaság, az örökké összetartó és el nem szakadó. Jó, hogy megírtad a verset, s hogy megénekelted őket!
Üdv: Gergő
Jó volt őket megénekelni! Megérdemeltek már egy verset. :-))
Örülök, hogy itt jártatok.
S.
Eredeti és emberi!
Tetszett! 🙂
Grat: Gyömbér
Kicserélném a neveket és a helyszínt, és bevállalom. Emlegettem is, megéri. Jó a megfogalmazás.
Elküldtem az előző megjegyzést, és ahogy töltődött, még egy pillantásra elém került a cím és egy egyszerű dal jutott eszembe. Olyan, mintha szolmizálva lenne. Ez is tetszik. Majd még elolvasom, biztos megint eszembe jut valami.
Kedves Gyömbér és Klára!
Örülök, hogy erre jártatok, és hogy tetszett a versem.
S.
szia
én ezzel a verssel is úgy vagyok, hogy tetszik az alapötlet
a téma jó, és azt hiszem sokaknak ismerős, ami ugye kell
viszont nem tudom mennyire fér bele ennyi név, ez az olvasó számára szerintem részben el is távolítja a verset, gondolok itt különösen a vezetéknevekre
a legutolsó gondolat gondolatért megérte elolvani, ahogy van tetszik
Kedves Sanna!
A vezetékneveket talán tényleg el lehetett volna hagyni, de keresztnevek úgy érzem valahol fontosak, mert valahogy mégiscsak néven kell nevezni a barátokat. A nevek egy intimebb visszaemlékezésé teszik a verset, így egy kicsit tényleg eltávolíthatják az olvasót, de annyira mégsem, hogy ne jusson eszébe a saját gyerekkora, a saját barátai, saját kalandjai, és a saját nevei.
Köszönöm, hogy itt jártál, örültem véleményednek.
Üdv: Sanyi
Ebből a versedből is kitűnik, mennyire nagy és jó szíved van.
Nagyon tudok szimpatizálni a velem hasonló érzésű
emberekkel.
Tetszik a versed….nagyon.
Köszönöm az élményt, örömmel olvastalak.