Browsing: Prózai művek
ÍTÉLET Kárhozom magam. Bűnös vagyok. Itt állok, lelkem mezítelen, testem vacog, szemeim fátyolosan néznek a semmibe. Kezem-lábam remeg, s kapkodva…
IDŐ Higany járással lépked a pályaudvar öreg betonján. Fiatal még. Mozgása könnyed, termete meglehetõs, az arca átlag, szemei büszkék, a…
,,Jönnek az évek, és megtörik a fényed?” Izgatottan szedegetem fel az asztalon heverő könyveim. Ráérek még; mégis sietek. Nem az…
A semmiből jöttél. Épp úgy és épp akkor, ahogyan és amikor nem vártam soha. Felbukkantál a semmiből mint egy váratlan…
Ifj. Szabó G István: Önarckép Csendes zajok vesznek körül, ahogyan ülök az íróasztalom előtt; rajta papírok, azonban mindegyik világit az…
Gondolat: "A legrosszabb, ami megtörténhet velünk, emberfajjal, hogy egy nap értetlen közönyben áll az értelem. E nap ledöntik a népek…
Hol lehetnek már ilyen sokáig? Az Apa nevű ember csak vásárolni ment, mint mindig. De akkor miért lökött ki a…
Remek, megy ez mint a "karikacsapás", amihez egyébként nagyon jól értek. Na, csak jó kedvem van, életem legnagyobb fogása lesz.…
Az évszázadok kronológiai pontos meghatározásával mindig is bajaban voltam.Diákkoromban nehezen tudták megértettni velem hogy például a mohácsi vész(1526),miért a tizenhatodik…
A kocsik által kitaposott keskeny földút, hirtelen véget ért a falu szélén. Innen, már csak egy aprócska, sáros gyalogút vezetett,…