Browsing: elmélkedés
Eljött újra az éj madara. Szeme fénye az ég csillaga. Gyönyörű álmot hoz a hangja. Énekével lelkem álomra hívja. Sötét…
Fekszem kartonpapír matracon, rongyokba csavart magányom keres valami biztosat, mit megragadhat, és tétova, suta vágyaim kódjáit felülírva enged belépni egy…
Mikor messze jársz, Folyton erre gondolok: Bár nem vagy itt, Érzem velem vagy. Arcod a távolban lebeg, Emléked soha el…
Egyedül lenni a végtelen, Véges világban, Mely oly nagy, hogy semmi Sem fér el benne. Egyedül lenni a sokaságban, Egyes-egyedül,…
A teremben hangos a tanári szó, csak én érzem, hogy csend van. Hallik szívem szomorú dobogása. Mi baj? Mi baj?…
Miért van az, hogy mindig oly keserű a vers, ha szívből tör elő Miért ír bánatáról az ember, az élet…
Lámpások vagyunk istenek ösvényein, örök sötétben. De fényes dacunk csúfosan kialszik, egy viharos éjben.
Mint magábaroskadt könnyező hó tavasszal, úgy olvad múltam meleg tenyérbe gyúrtan ,zárom ujjaim imára, szenvedésnek jelenem lett hozománya, és te…
ahogy élsz ahogy írsz és mesélsz a porszem miért hull parányi szilánkra gyönyörű fényzuhogásban a kettő pár lehet bolyongó porszemek…