Browsing: elmélkedés
már világrajövetelkor tudunk sírni,sírni,sírni sose volt nehéz magyarnak születni bércek ormáról nézni,nézni,nézni tatár a kalászt hogy perzseli török a kincset…
Csak a múlt jajgat, csak az fáj. a tegnapi távol, a jelen Éntőlem lehetne bárhol. Bárkinek igazából megélek, kevéssel maradok…
Vonatom kattog, zakatol, felszálltam emlékszem valahol, állomást keresve utaztam peronon, lógtam ütközőkön, marhavagonon, tömegben, vagy csak úgy magamba, erdők, rétek,…
El kéne menni, de oly nehéz még Kapaszkodni jól esik a megszokott színekbe Jó lenne elidőzni kicsinyég S aztán elindulni…
Hány födje s hány hazája volt Hunortól máig az üngürüsznek? Idők sűrűjén, gazok rejtekén, hány helyén próbálta gyökerét ezen istenverte…
Ábel és Káin zsidó s palesztin ülne színarany glóbusz tetején az öröklét szent titka rejlene a mélyén akkor sem érteném…
Ember az, ki sivatagban akar szomjat oltani; Ember az, ki szállni kíván, bár nincsenek szárnyai. Ember az, ki fájdalmában, széles…
Újat tanult a csöppnyi lény megint: hogyan kell köszönni, amúgy ember-módra; s most gyakorolja szorgosan, kis száján mosoly-csillogás, mikor kiejti:…
mint vaskorlát a lépcsőházban, az vagyok én neked – kopottas bár, de mindig ott, hogy óvjam léptedet
Költő vagyok. Nagy utazó. Élrevasalt emlékeim ócska rímekbe pakolom, s bárhol jársz is, én veled tartok hullámzó lapokon.