Browsing: elmélkedés

Mint, aki sejti, bölcsebb a betűknél, kútba épített toronyból leugrik, hisz rég megutálta…

Dallá ért esőkön szitál cseppjein tova, szét a múlt halvány ragyogásain, örökébe tűnve…

Reggel feküdtem magzatpózban. Hol a helyem e puhított Iszonyban?! ,,Magad is bátran…

Milyen termékeny nyugalom. Talán a halhatatlan beteljesülés ideje, azért ilyen megelégedett.

Hajnali három; egyszerűen felkelsz és ott állsz a tejfehér hajnali szorongásban…

Eltört? Igen. Darabokra. Ragasztó? Nem segít. Újat kell venni. A boltban? Nem kapni már.

Terelgeti a szél, a felhő nyájakat, árnyékok suhannak, a szél hajadba kap. Lány szoknyája…

Mint ordas idők foglya, fokozatosan halunk vissza az időbe! Csillagokra vártán ordas…

Mit ér a meztelen király, ha gyáva, ruhátlanul vajon hová fut el, ha szétszalad…

Elestem, felálltam. Belül csak seb vagyok. Magamért kiálltam. Lettem kiátkozott.