Browsing: elmúlás
A hideg szél végre már aludni tért, álom fáradt pillájára visszatért. Menj tavaszi szellő, az ember…
Lehet mindenről lekéstem, már sehol senki sem vár rám. Ajtók zárulnak előttem, nézek…
Kanyargó patakon kis falevél, a lelkem csendesen úszik rajta, és távoli világ felé halad. Ezt a csúfat…
Sápadt-szín virágok mind nekem nyílnak, rózsa tövisek hegye énrám mutat…
Hol vagy, te ismeretlen lány, aki miatt fagyott ujjam? Hol mosolyodból a talány, hol hangod, hogy újra halljam. Hol van…
Az éjsötét megint reánk borult és lenyomva lelkeink a mély felé, akár halotti torra készülődés lehetne, hogyha azt megértené, a…
Hideg szelét a tél előre küldte, levélözön követte merre jár, a fáknak ága meghajolt előtte, s deresre vált a barnuló…
Amikor arra gondolok, egykor átölelt a karod, én szinte beleborzongok, de jobb, ha…
Acél-hideg dermedt rá a tájra, fagyott a világ, s mintha fájna. Bár lélektelen pusztaság honol…
A málladó avarra bánat ül, borong az árva lelkem is belül, szomorg a szürke őszi tájon…