Browsing: Versek
Az életem bevégezetlen, Megálltam érted félúton. Mindig te érted sirt a lelkem S most is szerelmed…
A múlt a tébolyult jelenbe torkollt, kiégte volt hitét a létezés, akárha volna lángolása…
a tökéletes nő mintaháziasszony és tüzes szerető az átlagférfinak elég is egyben ez a kettő…
Sosem volt, hogy sírtál keservesen, hogy izzó könnyek törtek belőled elő, s a fájdalomtól…
Egyszer – egyszer…, (ha medve lennék), biztosan, hogy olyat tennék…, mert, ha te volnál…
Magyar magyarnak egyre-másra tovább szorítja torkát, fölötte győzelemre vágyva…
Nem a koldus a legszegényebb; Oh, nála sokkal nyomorúbb, Ki aranyért sem bir szerezni…
Mindenkinek az meg van írva. Nevetve él? Zokogva, sírva? Ha hibázik fájdalmat él át. Nehezen nyeli le…
szépre szerethetett volna egy férfi – nem tette szépre szerettem magam miatta – helyette…
Elmémmel érzem, míg magamban járok, a kikelet hogy reszket fenn az ágon. Hogy rád egyszer…