Browsing: Versek
hittem valamikor hogy igaz az álom ami túlmutat minden valóságon hogy a jövő az biztonságos…
sóhajok szülték remények érlelték belső feszültség vonzott feléd ezer csillogó álomszilánk szórja…
A délutánra jő a csendes alkony, a fénykorong alig szivárog át, a nádasok tövén, amott a parton aludni térnek ím…
Akkor már volt székünk és volt asztalunk egzisztenciális vágy tombolt bennünk megmutatni…
Feleségem és a pék hentergett az avarba. Észrevették, hogy észrevettem mégsem jöttek…
valami szépet vagy jót szeretnék írni az olvasó tudjon nevetni vagy sírni mindez hiú ábránd illúzió…
Futtában találkoztunk, ölelve nyájaskodtunk, daloltunk és nevettünk, bagóztunk…
Vattapamacs-felhő centrifugális tánca a házak körül. A fű most még alacsonyabban nő…
Nem hangozhattak el szép szavak, Figyelte ezer tekintet, Így a szemét kérdezhettem csak…
Hallgat a mélyben az értelem és ama néhai szikra hamvad alatta felejtve, penészesen…