Browsing: Versek
A mondhatatlan percben, melyben szilánkokra tört sötét szemedben az igazgyöngy…
Méghogy lélek? Tespedő tücsök szól bennetek. Mint csörgő – bolond sipkáján –, koldul…
Mocsokban ébredtem, mégis tiszta maradtam, hiába öntöttek küszöböm elé annyi szemetet.
A nyugalom szigetén nyugtalan emberek élnek, elismerést, piedesztálra emelést remélnek.
A naplemente földje messze,hol egy nagy folyó folyik a bíbor fellegek mögött le, követve Napnak…
A király ünnepét fogom énekelni, Mikor összegyűltek a dal fejedelmi Fényes Visegrádra…
Nem tudhatja mi a fény, ki a homályban él és nem látta még a fénylő Napot. Nem tudhatja…
ahogyan a szakállas fák őrzik odúk titkát ahogyan a tenger mélyén megbújik az ősrák úgy kellene…
Szél kapdos a gyertyalángba: nyugtalan a rózsa árnya a falon. Imbolygok, mint árny a falon…
Nőnek lenned jó dolog, úgy 30 körül. Szeretni egy szépfiút, 20-éves körül. 40 éves férfi sem…