Browsing: Versek
Sétám oda visz el némán, Hol eltölt üdvünk képe, Elragad a képzelet: bár Úgy lenne, mint…
Kovászom vagy nekem, Hat napig etetlek. Táplálom lényedet, Fogadd be fényemet. Égboltként óv kezem…
Élsz-e még te, drága, jó anyácskám? Élek én is, hát köszöntelek! Páratlan volt az az esti látvány…
Sír az eső e téblábolt nyárban, miként szívem e fátylas hűvös, kódorgó éjszakában.
Fáj a szívem, akármerre járok, elvesztek az ezeréves álmok. Átok ült szétszakított hazánkra, Trianon…
magány oltárán kopott keretben egy szép arcon a fény megpihen szemekben a lecsúszott…
A sas. Nehéz felhő feküdt a bérczoromra, Nyögött alatta a sötét vadon. Az őszi szél sirámos harsonája Altalzúgott a tarlott…
Elfut a lét, az igék rendre sorolnak a múltba, hajladozó venyigét úgy fon a sors koszorúba…
kávája hűvös vödre láncos fala molyhos körül virágos titok veszi körül járatlan sűrű bús erdő…
Öreg királyok a pályán trónörökös nélkül szűnnek meg. Fiuk meghal,már mint kisgyerek…