Browsing: Versek
Kik elhagyják zöld lombhazájok, Szegény, bájos, szerény virágok, Kis nefelejcsek, ibolyák!
a világ sorstengelye görbül az idő csigavonalban kacskaringózik lebegő lelkek párafoltja…
Néha, mikor legmélyebb az éj, mint egy gyerek ébred a szél, botorkál fel-fel a fasoron…
Mint mezőn, mit elért az első fény, fejeden csodás szőke hullám csillan: Egy szép reggelen…
Elmúlt a tavasz. A nyárnak is vége. Múlik a virágok röpke, csodás léte. De szívemben őrzöm…
Várom, hogy majd valaki megvált, de az Isten én magam vagyok. Hordom életem összes…
Az éji álom illan, átlopózva a létezés falán tovább bolyong, kerek szemét kinyitja álmodója…
Sorsom fonalára nagy időközökben Fűzhetek csak egy-egy drága gyöngyszemet…
visszahullok sós vízcsepp sziklafokról végérvényesen bezárul a pillanat ma sem tanultam eleget…
Csörömpölnek koponyám hegyén a XXI. század modern képződményei: Glamour, Fasion Week…