Browsing: Versek
El sem hinnéd hogyan élek. Csodák, mámor, színes fények. Halak, sellők és más lények. De nélküled…
Reszketeg fényeknek ezernyi világán léptél felém a hajnal árnyai alól, mikor a csend békéje…
Megesik néha mély éjszakán, gyerekként ébred szél, s aztán fasorba egyedül betér…
Levélruhája még rügyekbe bújva alussza egyre boldog álmait, az ága közt a szél remegve fújja…
Szerelmes a lég, reszket minden csillag, A szellő egy-egy édes üzenet, A virágok egymáshoz hajladoznak…
az ember akár a fák minden szélrohammal kevesebb egy pici fuvallat s máris peregnek…
Az Élet útjának mondjuk a felén – észre se vesszük -, önvallatón, akár egy esküdtszék előtt…
Barát szeret így barátot, Ahogy én téged, rejtély-élet – Bármit kínálsz: derűt, átkot…
Halva kacagnak a könnyek. Imádnak Hóruszt vagy Napot. Eszmék mennek, eszmék jönnek…
Sodródunk amerre járunk? Vitorlát feszítünk. Száguldunk egyre gyorsabban amerre visz…