Browsing: szonett
Leválik rólam szó midőn elérlek, itt se véd a pólya végletig csak úgy… vén idő vet évet követni Téged, s…
Beborult felettünk a napfényes égbolt, sétáljunk egyet, búsulni elég volt. Ne félj az esőtől, én melletted leszek, féltve őrizlek én,…
Lám, megint Te győzöl, én hagyom, ha bús magadba rántasz és sodorsz az édes álom ajtaján, hol dalod beszédes éke…
Hiányzol. Itt az ősz, a színek érnek, ám a gong morajlik, él a szürkeség; dal dereng amint eloldaná, ha még…
Mennydörög az ég és fúj a hideg szél, fenn a faágon fészkel egy kismadár, siess az ölembe, mely csak téged…
Nyűtt ruhám magamra rántom, és a smink nem érdekel; cipőm szorít, sebaj, ha ünnepelni vágyom Őket, és hív ma száz…
Érzem, fákon lélegzeted áramol, virágnektár kezed fogva édesebb, szigeti szellő megpihen, rámhajol, gyógyít… beforr lelkemen a régi seb. Vágyam tévmetszete…
Szonett öt részben Látomás kisérteties alkonyon 1. Nyugovóra készül fáradt napsugár, az égkékje mindjárt ón-szürkére vált; hegyek árnya lomhán néz…
Szonett duó 1. Csendes az erdő, üres madárfészek magányosan leng a faágon… árván búslakodik, mint az én lelkem árnya homályba…
Néma tótükör, csupán a láp dalol, nem én; fogoly vagyok kopott ruhákban, s legyűri gyönge testemet, ha lágyan szél szalad…