Browsing: szonett
"… jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." /Máté ev. 6:10/ "Ám…
Külvárosi lány, kertes házban él, virágok közt jár, szerelmet remél, gyakran elmereng, tiszta kék szeme, szerelemre gyúl, szép az ő…
Ki oly kedves vagy, s szívedben értelem fogant, ami több annál, hogy valaki intelligens vagy okos. Több mint érdem, mit…
Szerelmesen felemeltelek a töviskoronás jelenbe s vágyaink hőjét osztottuk idő szabott, édes szerelemre. Tiéd volt ölem, karom íve bilincselt össze…
Mint szótlanság, úgy hull rám a virradat, miközben neszek szólalnak idelenn. A messzeségben elmerült pillanat homályán elvész csendjén a végtelen.…
Sikít az őszi szél kopott vonója, avarra sírja bánatát az Isten – esőt szitál, s megannyi könnye volna, hogy enyhet…
Leng a hajnal, s bennem ábrándokat szül ezen túlontúli, létnyi pillanat. Odakint mereng a táj, ahogy őszül az éj lábnyomán,…
Nézd, mily távol jár a létté fakult múlt! Sóhajnyi csend öleli át a rég volt éveket, mit mennyi ábránd szült…
A fűzfa lenge ága söpri éppen a kert alatt nyomát a röpke nyárnak. Az őszi nap szelíd sugára fárad, peregve…
Nyárban járt remények tűnnek el messze most, hogy már az ősz odakint téblábol. Behallatszik kis szobámba hűs nesze, mint lágy…