Browsing: szonett
Ma zöld a föld, ma kék az ég, ma lélek ül a háztetőn, ma játszanék is. A hinta régi, ócska…
Szótlannak lenni és maradni csendben akkor, mikor az ismeret birtokod. Lehet-e mindez igazán úgy rendben? Szabad-e hallgatni, ha nincs rá…
Mintha hallanám szavaidnak selymét lágy fuvalmain játszani a szélben most, hogy odakint még zöldellőn a rét reményén hont keres, ez…
Ha ketten megértik egymást… *** Értem, érted? Érted, értem? Én értem, te érted? Te érted, én értem. *** Értem, megérted?…
Szikrát vetett az éj az ódon égen, Zsarátnokát a fényes értelemnek. E jelben kódolódott minta égett: Népéhez érkezett a tiszta…
A szürke ég alatt, a szürke földön madárcsapat riog, karókra szállva. Az ablakom fakó szemét kitárja, üres szobám, akár a…
Ma télruhába öltözött az élet, s a szél vezényel új melódiákat, ha int a pálca, jégcsapok zenélnek, faágak ónköpenyben intonálnak;…
Öreg virág. Öreg szagát is érzem. Öreg szülém a szoknyaráncba dugta az árva szirmokat, ha földre hulltak. A hervadásszag elvegyült…
Ködöl. Lapít a csend a fű alatt. A szél cibál. A nyirkos ég nehéz, talán ma este még le is…
Megálltam a dombon merengő időn, elringó alkonynak szelídült ködén. Már harmat szállt az őszön, s mint hulló könny, úgy csordult…