Browsing: Versek
Még viszatér az édes tavasz hozzám, Még nem vénül e gyermeki, víg szív, Még szerelem…
Túl a Csendes-óceánon Aludtam egy szalmazsákon. Rozzant viskó, faasztalka. Terítő sincsen már rajta.
Ülök a Hold alatt, vagy a Nap fölött. Egy gólya a kertünkbe költözött. Pontosabban…
Barátot szeret így barát, Amint szeretlek titkos élet – Noha örömét, fájdalmát, S kínját adtad…
Ma fáj a csend, csonthártyámig ér. Hangtalan kalapáccsal kopogtat – tavaszt remél…
Lenn zúgva morajlik a Földközi tenger, S a bérczi tetőre fel-feltör e hang… Zöld cziprusok árnyán…
A szél szemembe vissza-visszafújja a tejhabos mesék idilli képét, az ízük ott a kiflivégen újra…
elmerülök magamban bensőm titkos csücskében ahol minden csendes és időtlen gyertyát gyújtok…
Embert-vigyázó, csillag-tiszta láng miért csak másoknak ígérget konok, fafejű Reményt?! Te mondd…
Magányban lépek tovább. Érzi fejem, az ágakban a tavasz ott remeg már. És egyszer…