Browsing: Versek
Könyörülj rajtam, Uram, Elég volt már a hajsza, Végtelen fáradt gyermek Itt vagyok félbehajtva…
Na, tessék. Ismét bazsáskodnak a kertek, és szerintetek felszisszen a tövis, ha hozzá érni mertek?
Forrón lüktet, dobban. Ha szeret még jobban. Fájón sajog, hogy ha Más nem viszonozza.
A délutáni lankadatban egyre kapaszkodunk a lét jogán a hegyre, de onnan oly kevély urak…
Messze, messze, egy kis völgyi falucskában Törpe házikó áll magas bérczek alatt, nincs rajta semmi…
Ha messze vagy is, szemem téged lát. Ha messze vagy is, maradsz mégis nékem – Halványulni…
Szállnak fenséges madarak, amint röpke, földi évek, nyugovóra térünk végleg. Végtelenbe fut a lélek…
árnyas tölgyfák alatt moha közt megbújva pici kalapgombák párás rejtekében…
Most első-, másod- és még utolszorra: Ki kiakadva, szerteszét hajszolva Épphogy kibújt…
Múlik nap, múlik a holnap, múlnak arcok, múlnak harcok, mint gyorsvonat sebesen robog…