Browsing: Versek
Apám arca ködbe vész előttem, hisz kicsi voltam még, mikor elhagyott; az emlék fájdalma viszont tisztán ég bennem még most…
Látom, szép szemed fénylőn kacsint, Érzem, angyali szád érzékien csókol, Tudom, neved nincs, s csak úgy vaktában veted ki csalid.
Magányomban ülök este, Elernyedten nyugszik testem, Világomat most lefestem, Melybe hajdan beleestem. Lelkem békés, éji órán Írom versem, égi rónán…
Végtelen Minek vége nincsen, se eleje, vajon létezik-e? Vagy csak illúzió, kitaláció, ostoba ráció, mint az élet? Véges És aminek…
Ha veled vagyok, folyton csak nézlek, Had ne mondjam még el mit érzek! Ha nem vagyok veled, folyton rád gondolok,…
Hiába ébreszt a decemberi hajnal, paplanként ölelem az áldó sötétet. Míg odakint az utcai lámpák fénye hideg-sárgán a dermedt aszfaltba…
Eső, köd, ősz itt van a bősz, a csípős ősz alszik a csősz. Közelg a tél a hó és jég…