Böngészés: Versek
A teremben hangos a tanári szó, csak én érzem, hogy csend van. Hallik szívem szomorú dobogása. Mi baj? Mi baj?…
Miért van az, hogy mindig oly keserű a vers, ha szívből tör elő Miért ír bánatáról az ember, az élet…
Lámpások vagyunk istenek ösvényein, örök sötétben. De fényes dacunk csúfosan kialszik, egy viharos éjben.
Üszkös remények mélyéről, még sírva felkiált valaki. Felrobbant álmok porából, félholdra tekint a koszovói. Pogány isten oltáránál, ártatlan áldozat, zavart.…
menj gyalog, autón robogj héthatáron át, vonaton az igéret földje nincs olyan messze de nem lesz falud leomlik romos harangtornya…
Mint magábaroskadt könnyező hó tavasszal, úgy olvad múltam meleg tenyérbe gyúrtan ,zárom ujjaim imára, szenvedésnek jelenem lett hozománya, és te…
Volt egy fiú, és volt egy lány A fiú vágyott a szépséges lány után A szerelem tűzében emésztődött tán. Bár…
. A parázs magában rejti a tűz minden erejét, De ha a parázs pattan szerte szét, elengedi a tűz pusztító…
Ismét volán mögé ülök, a vezetés óra várható. „Miattad még megőszülök4” Sóhajtott fel az oktató. Elindulok hát lelkesen, Hisz vezetni…
Kéjesen sóhajt az éjjeli táj, csillagszeme rám ragyog És csak csodálom fekete fátylát, melyben én is csak árny vagyok. Hűvös…