Browsing: Versek
A teremben hangos a tanári szó, csak én érzem, hogy csend van. Hallik szívem szomorú dobogása. Mi baj? Mi baj?…
Miért van az, hogy mindig oly keserű a vers, ha szívből tör elő Miért ír bánatáról az ember, az élet…
Üszkös remények mélyéről, még sírva felkiált valaki. Felrobbant álmok porából, félholdra tekint a koszovói. Pogány isten oltáránál, ártatlan áldozat, zavart.…
menj gyalog, autón robogj héthatáron át, vonaton az igéret földje nincs olyan messze de nem lesz falud leomlik romos harangtornya…
Lámpások vagyunk istenek ösvényein, örök sötétben. De fényes dacunk csúfosan kialszik, egy viharos éjben.
Mint magábaroskadt könnyező hó tavasszal, úgy olvad múltam meleg tenyérbe gyúrtan ,zárom ujjaim imára, szenvedésnek jelenem lett hozománya, és te…
Miért nem találok egy párt,ki édes szerelmével.. Sajgó lelkem fájdalmát csitítja szent érintéssel És mikor könnyem tűz csermelye égeti orcám…
Volt egy fiú, és volt egy lány A fiú vágyott a szépséges lány után A szerelem tűzében emésztődött tán. Bár…
. A parázs magában rejti a tűz minden erejét, De ha a parázs pattan szerte szét, elengedi a tűz pusztító…
Ismét volán mögé ülök, a vezetés óra várható. „Miattad még megőszülök4” Sóhajtott fel az oktató. Elindulok hát lelkesen, Hisz vezetni…