Browsing: Versek
Mély sötét éjen Villanó fények, De nem kell félned, Mert itt vagyok én. Bújj ide szépen!
Hallgathat –e az emberszív Hallgathat-e az emberszív, Hogy ha érzi bánatát? S a madár, ha szíve törve, Párja itt hagyván…
A létre méla bánat ül, de tétován, ügyetlenül a szalmaszál után kap és akárha lenne…
Bőrgatyám, hogy illesz rám, Tiszta higiénia, Szemet mereszt minden lány Szőrös csülkű…
Fehér magányban kastély áll, fehér, Borzongató a termek üressége. Holt inda karmol…
Tortát kaptam tőletek. Nyelvet mégsem ölthetek. Bár nincsenek kecskéim. Köszönöm lelkecskéim!
Az én egemre fellegek borultak. Az én napomnak nincsen fénye már. Kertemből kipusztultak…
A tél után a lélek szabadnak érzi önmagát, a bú az ördögé lett, nem űzi gondja már tovább.
miért változik meg földi porhüvelyünk miért ráncosodik romlik omlik kopik hiszen úgy élne…
Bizony alkonyodik immár az Ember feje fölött az ég. Terhesen vérző alkonyi egek dagadnak ki…