Browsing: Versek
erdei állatok fülével hallgatom hogyan nő nesztelen a fű a hantokon érzem az őzgida lábában…
Mintha már minden megfontolt készülésben egyben benne rejlene a tulajdonképpeni…
Sorsjegyeidből, szerencse, Egyet választok csak ki, Aranyat? Rózsát helyette…
A napunk végre Fittyet hány a zord télre.. Virágzik a rét. Madárkák dala Köszönti a friss reggelt…
Hajam fehér, a lelkem üdve kérges, a létnyi pillanat továbbhaladt, hová foszolt a múlt…
Nem csupán a férfi képes Mindent tenni a honért, A nemzet és haza üdve Nem követel egyre vért…
futkosnak hangyákként földön az emberek agyukat sötétség és káosz üli meg nem tudja…
Mint legutóbb, csak egy villanás, feltorlódva lankák, házak, ringnak ég darabkák…
Zuhog a mély felől az idő, melyben megáll a pillanat minden volt örökén, ezernyi reményén…
Az alkonyatra csendes éj fonódik, cseresznyefám fehér virágain ölelve át a létezés valóit…