Böngészés: emlékezés
mennyi csend zuhant magányos éjszakák nyirkos hűvösébe az idő emlék-csíkjai észrevétlen tűnnek homályos messzeségbe már földre rogytak a kopott fehérré…
Eh, parole,parole…mondta, és énekelni kezdett a telefonba. Hozzá-méltó, kedves játék, éterből jött gáláns ajándék nekem, akit nem felejtett. Én ültem,…
IV. Constanca Sirály sikolt, fekete a tenger, szürke a homok, benne lábnyomok, te és én, s kicsiny gyermekünk, előttünk meg…
Felkerestem múltam, mi múlt-időbe hulltan hevert valahol arra várva, hogy hozzá visszatalálva elővegyem, földíszíteni vele fakó éléletem. I. Keszthely Öregapám…
Egyik nap, észrevétlen, tizenhat éves lettem; senki nem volt mellettem. És vártam, hogy dalolhassak, hogy valamit alkothassak, dalom szárnyán szárnyalhassak.…
Nem tudom jól megvágni a filmet, mindig Marad néhány fölös képkocka… Meg akartam tőlük védeni magam, de Most rájöttem, eddig…
Aranysarkantyús reggelek trombitája… /Szécsi Margit emlékére/ … számlálatlanul múltak el a napok – fejed felett madarak serege ujjongva repdesett buborékokat…
Szertnék még egyszer, ismét gyerek lenni! Nevetve, kacagva, tehozzád sietni! Szeretném érezni, értem kitárt kezed, Látni, hogy rám nézve, felragyog…
Sárga nyarunk csigaháza, porlepte emlék maradt, hajdan friss levelek váza roppan a léptek alatt. Illatot álmod a széna, szürke ma…
Egy pici szőke, egy picit árva. Egy pici almát rágott a szája. Egy picit néztem, egy picit jó volt. Egy…