Browsing: Versek
Ó ember… Te szerencsétlen árva; Kit többedmagával taszított magányba egy láthatatlan kéz, mely vissza sose emel. Hiába vágysz hát a…
Találd meg a ritmust, s rappeld! Sipirc innen cica, máshol lefetyelj, különben a bratyóm a partvissal lefejel! Nem érdekel minket…
örök kétely örökké te? örökké te! örökké! örökké… örök? én ökör!
Sötét éjjel vásárolni mentem, Hold udvarába, fényes csillagért, hátizsákomat is magammal vittem és néhány csörgő, rezes fémtallért. Mosolyogva fogadott Hold-asszonyság,…
Recseg-ropog ez a szék, görbén áll a lába, recseg-ropog, pedig én nem is vagyok bálna. Öreg széken jaj, vigyázz, ne…
Úgy kívántalak Mint fű a harmatot Úgy becéztelek Mint felhő a napot Úgy akartalak Mint még senki mást És mégsem…
Talán, mikor diákként fent jártunk egyszer Pesten, hogy megnézzünk egy darabot a Nemzetiben, talán Tamási Áron Ábelját a rengetegben emlékszem,…
Ott, hol a Berettyó összefut az Érrel Ahol a napsugár tömött kalászt érlel Egy kicsiny faluban a román határnál Ahol…
Nem vagyok én sportember Soha nem is voltam: Kétszáz méter futás után Összeesem holtan. Szekrényugrás nem megy nekem, Bukfencezni nem…
Költő vagyok. Nagy utazó. Élrevasalt emlékeim ócska rímekbe pakolom, s bárhol jársz is, én veled tartok hullámzó lapokon.