Browsing: prózavers
Éveinkkel együtt kedvenc évszakunk s álmaink vesztése is bármikor bekövetkezhet!
Háromnegyed hat elmúlt!
Az álom megváltó édenéből, ím, kiűzettél…
Hallgató koronatanúval már alig lehet találkozni titokszemcsék mezején! Akadályképzőként…
Azt sosem szabadna hagyni, hogy az ember elvesztve sorsát, megadja magát, vagy hátat fordítson…
Volna a Világ már elegendő önmagának, s benne a gyarló Ember nem csupán hitvány…
Majdan ötven évvel később, ha már mind őszek, agár-soványak, kiábrándultak…
Lassan osonnak mellettem az emberek! Mint alattomos, alvilágból kikelt sunyítók…
Belül kell maradni, törekedni a jobbra. Önmagunkba fordulva kell még megtudni…
Ülj egy darabig, s figyelmesen hallgass! Figyelj úgy, mintha kimondott szavaink döntő súlyát…
Előbb szervesen kikezdhető maradvány nőtt csendesen a hallgatáson, míg végül…